<< vissza az Új Ivó Naplóhoz
XXXII. NIK
Kiskunmajsa
2011.május 20-22.


Kedves Barátaim!
A XXXII. NIK kiskunmajsai küzdelmei Isten segedelmével sérülések nélkül értek véget. Szokatlanul éles küzdelemben (körbeverések) alakult ki a végső sorrend.
Látványos negyedik helyezést ért el a KAS, harmadik a tavalyi bajnok Rhino lett, második a VMT (hihetetlen esélyt szalasztott el csapat, Skribanek L. lába a döntő pillanatban megremegett.) Ez a mozdulat megnyitotta a győzelem felé az utat a PFC előtt, amely az utolsó mérkőzésen, felnőve a feladathoz a kellő arányban győzte le a sebzett oroszlánként küzdő Kisfröccsöt.
A gólkirályi címet megosztva Tobak Zoli és Skribanek Soma nyerte el.
A Kölyök Kupa csapatai most (végre?!) az alapcsapatok zászlaja alatt harcoltak. A megtisztelő negyedik helyezést a Vagina Masina Tetramester szerezte meg (ifj. Kószó PÉter hatalmas alázattal vezényelte a tapasztalatlanabb csapattársakat...), harmadik lett a KAS, amelynek szép jövőt jósolnak a szakemberek, végletekig kiélezett küzdelemben szorult a második helyre a Potátor, míg az első helyezést a Rhinophyma szerezte meg. A győztes csapat tagjai: Iványi Művek és Vaits Viktor vendégjátékos, ill.logisztikai támogatást nyújtott Traub Frédike...
Vasárnap a még hadra fogható Édesapák (Tökös, Özséb, Frédi és Grezsa P.) engedve a fiatalok unszolásának a papírforma szerint 4-3-ra győzték le Gyermekeiket, akiken az sem segített, hogy folyamatos cserékkel próbálták ellensúlyozni a frissebb (spriccer!!) idősek átütő játékát. Traub Alfréd extra teljesítménye mellett hősies helytállással rukkoltak ki, nem kis döbbenetet okozva az alap NIK-játékosok .
Végül szeretném megköszönni-Feri nevében-is mindazoknak a segítőknek, akik a Kupa alatt segítettek a kiszolgálásban, külön Rácz-Szabó Karcsiéknak.
Kiskunmajsa pozicionálta magát a NIK történetében, a csodálatos természeti környezet élvezetét a pompás napsütés meghatványozta.
Végülis elfogyasztottuk a kijelölt 200 l. sört, éppen megmentettünk a szokásos 100 liter borból (Soltvadkerti Kövidinka) az év hátralevő eseményeihez néhány palackot...a tömény szekció teljesítménye is meghaladta a 10 litert.....mégsem ez a lényeg, hanem a szeretet, amely mozgatja és összetartja a NIK-Ezer Nemzetség tagságát. Hiányoztak az "amik", de jól esett Tötivel beszélnünk, hiszen a Töti Presszó tábláját is most avattuk fel.
Gondolom mindannyian szívünkbe-lelkünkbe zártuk Lőrinczi Lajos szavait a Krisztus-korpusz felszentelésekor.
Jövőre Ruzsa......
Öleléssel: a Grezsa-testvérek
fogadas

694
Az érkezés biztosításának, és ...
711
... a  fogadtatás szívélyességének csöndes jeleiből.
A XXXII. NIK emlékfája (ezüsthárs) >
726
728
Kedves vendégeink.
793
Kedves gyermekeink.
935
Kedves barátaink.
971
Kedves véget nem érő küzdelmeink.
031
Kedves házigazdánk.
101
Jelenet a nyitóbál alkalmával.
Másnap délelőtt megemlékezések, koszorúzások sorozata kezdődik a különleges kopjafánál. >
121
128
Folytatódik az '56-os emlékműnél, ...
129
... majd az államalapítás ezredik évfordulója alkalmával állított keresztnél.
138
(J 13,34)
165
A Töti Presszó táblájának leleplezése
222
A Kölyökkupa átadása után.
240
Az Ivó Kupa átadása után.
250
265
Apák - Fiúk Mérkőzés

< Gólkirályok kézfogása (sajtófotó)
282
Az elnöki mandátum átadásának illetve kezdetének pillanatai, amelyek egyben megnyitják a nemzetségi évet is.
276

Jövőre Ruzsa ...

844
... mint régen is olykor-olykor ...


Kedveseim!

Pista fentebb olvasható összefoglalóját szeretném kiegészíteni kevésbé epikus, inkább gondolati síkon megjelenő részletekkel. Több olyan mozzanata is volt ennek az Ivó Napnak és a megelőző időszaknak, amely kiáltóan jelzi; közösségünk életének hatalmas, talán általunk sem egészen felfogható szellemi tartalma van.
Elnöki beszámoló gyanánt fogadjatok néhány gondolatot az elmúlt két esztendőről.
 
A harmincadik NIK (Gyula, Szanazug) után közös dolgainkban bizonyos változás kezdett körvonalazódni. A fiatalok Ivó Napot rendeztek Mórahalmon, ami fényesen jól sikeredett. Még a NIK elnevezés is újjászületett, Nemzeti Ivó Kupa formájában. Ivó Kupás pólók bukkantak fel (több kontinens földjén látni), és megjelentettük első kötetünket, amelyben ugyancsak nem a történet és az együtt átélt élmények kapták a főszerepet - tele van üzenetekkel.

Hosszú ideje érlelődött gondolatunk, hogy a NIK mára nem képes önmagában arra, hogy megfelelő keretet adjon bővülő társaságunk számára. A Családok Tanácsa, majd az ennek alapjain meghatározott Ezer Nemzetség úgy látszik, életképes megoldást hozott erre. Működésbe lépett a már korábban létrehozott pénzalap, segítségét igénybe vettük Ödi bácsi emléktáblájának finanszírozásakor, és egy nagy horderejű lépésnél is. Csehétfalván nemzetségi erőink közös ingatlanvásárlásra határozták el magukat. A vásárt sikerült nyélbe ütni, Szilveszterkor már saját házunkban forraltuk a bort a Firtos alatt. Azóta az érintett ingatlantulajdonosok szinte gazdasági társaságot alakítva (CSITT) már szervezetten készülnek az ingatlan lehető legjobb hasznosításának feltételeit és módjait megtalálni. Ha ez a modell a reményeinket igazolni fogja, az gondolatébresztő lehet számunkra.

Nem olyan régen még a Mécs Eszter lakodalmán készült csoportképnek örültünk, most pedig a Boldogasszony sugárúton sétálva személyesen is találkozhatunk Barnabással. Itt a harmadik generáció.

Az idei Ivó Nap előtt kettő nappal különös csomag érkezett a címemre. Néhány tucat érem volt benne és egy levél, amelyben a feladó pontosan rendelkezik a teendőkről. A kis plakettek a harminc évvel ezelőtt jónéhányunk számára postán érkezett "Hamu vagy gyémánt" mintájára készültek, a rajtuk olvasható üzenet: "Csak hamu marad, hogy hulladék gyanánt széjjelszóródjék a szélben, vagy marad a hamu mélyén csillagfényű gyémánt, örök győzelmet hirdető virradat" (Cyprian Norwid Kamil: A kulisszák mögött). A névtelenséghez ragaszkodó adományozó a továbbiakban az Ivó Kupa egészére hagyományozza a jövő generáció(-k) bevonását a láncba. Ennek megfelelve Kiskunmajsán nyolc személynek adtam át a neki rendelt érmet, ők főként gyermekeink nemzedékéhez tartoznak. Mondhatom, hogy ez a kis tárgy, amely a maga titokzatos módján, a felelősségünkre is figyelmeztetve fejezi ki az összetartozásunkat, különös hatással volt rájuk (is).

Ahogyan egyre több dologban szembesülhetünk azzal, hogy a második nemzedék mind nagyobb szerepet kell kapjon a nemzetség ügyeiben, úgy új hangsúlyokkal jelenik meg az egymás iránti szeretetünk felelőssége. Több elnöktársam által is felvetett gondolatoknak megfelelő kezdeményezéssel álltam elő.
Legyen fokozott figyelmünk az előttünk álló évben a dohányzás, az egyéb káros szenvedélyek és butaságok elleni állásfoglalásra, példamutatásra!

Ha már az évnél tartunk, örömmel tudatom, hogy az emberiség egyik ősidők óta megoldatlan problémájának méregfogát sikerült kihúznunk. Évezredek óta csillagászok, matematikusok és mindenféle tudósok hada dolgozik  teljesen eredménytelenül az időszámítás kérdésén. Mindezek következtében a mai napig sem sikerült például azt megoldani, hogy az évek egyforma hosszúak legyenek. Négyévente szökőév, meg valahányszáz évente még további trükkök, ... teljes káosz. Ennek a lehetetlen helyzetnek a megoldására  hatályon kívül helyezzük a többszörösen és csúfosan kudarcot vallott valamennyi korábbi áltudományos alapú rendszert, és bevezetjük a magunk számára a NEMZETSÉGI IDŐSZÁMÍTÁST és a NEMZETSÉGI ÉV fogalmát. Egy nemzetségi év az egyik Ivó Naptól a következőig tart, az évforduló pillanata vasárnap délre esik, amikor az új elnöki mandátum és a következő Ivó Nap előkészítése is kezdetét veszi. Ilyen egyszerű ez!
Jelenleg tehát értelemszerűen nemzetségi időszámításunk szerint (n. i. sz.) a 33. év első napjait éljük, mivel ennek az évnek az utolsó napjaiban következik majd a XXXIII. NIK.

Remélem, hogy ezzel a kis technikai jellegű intézkedéssel sikerült megkönnyíteni az időben való tájékozódást.

Ráadásként szeretnék ízelítőt adni a MTA kiadásában 111 évvel ezelőtt megjelent "Magyar Nemzetségek a XIV. század közepéig" c. kötet bevezető gondolataiból. A szerző történelemtudós, Dr. Karácsonyi János ezernégyszáz oldalnyi terjedelemben levéltári pontossággal dokumentálja a kérdést.
A nemzetség fogalmát ismertetve írja:
"Így nevezik okleveleink a XI-XIV. században egyszerre több ágon virágzó, de egy közös őstől származó (többnyire nevezetes) családoknak összességét. - Összességnek mondjuk őket, mert bármennyire szétágaztak, akárhány család is vált is ki egyikből másikból, mégis volt valami, ami őket összeköté. Ilyen volt:
     1. a vérségi kötelék. Azon időben, midőn az állam a közbiztonságra kevésbbé ügyelt ... természetes volt, hogy a rokon családok összetartottak, egyik a másiknak sérelmét a maga ügyévé tette, s egy jelre, ha kellett a nemzetség összes férfiai fegyverre keltek. ...
     2. Szoros kapocs volt a nemzetség tagjai közt az elsőbbségi jog a nemzetségi földbirtok megvételére. Mindegyik őrködött, hogy a nemzetségi vagyon mindig a nemzetség kezén maradjon, s ha valaki megszorult, ha a leánynegyedet vagy hozományt pénzben nem tudta kifizetni s így földbirtokot akart elidegeníteni, azt csak nemzetségbelieinek adhatta és csak, ha ezek között nem akadt vevő, adhatta el nemzetségbelieinek beleegyezésével idegennek. ...
     3. Kevésbé biztos, de kecsegtetőbb jog volt az, hogy a magvaszakadt férfi után a többi nemzetségbeli, különösen a hozzá legközelebb álló ág örökölt. ...
     4. Kegyeletes összekötő kapocs volt a nemek egyes ágai között a közös nemzetségi monostor ...
     5. Egy ideig tartó, de addig nagyon szoros kötelék volt a közös, osztatlan birtok ...
De vajjon ezen jogok csakis a történelmi emlékeinkben előforduló nemzetségeket illetik-e meg? Azt nem lehet állítani. Hiszen sokszor csupán véletlenből vagy hanyagságból nem teszik oklevélíróink két-három vérség-csoportnak, rokon családnak nemzetségnevét, de e miatt az nem veszít semmit, csak olyan jogokkal él, csak úgy osztozkodik, örököl, monostort épít stb., mint a melyik valamelyik nemzetségnek tagja. ... Nem alkottak tehát az itt tárgyalandó nemzetségek külön osztályt külön jogokkal ... és mégis megérdemlik figyelmünket. Megérdemlik, mert bár elvesztik az ősiségnek és kiváltságosságnak ... koszorúit, megmaradnak azoknak, a kik másfélszázadon keresztül az ország sorsát vagy egészen, vagy részben intézték; megmaradtak azoknak, a kikösszetartásuk által az ország jó részét benépesítették, a művelődésnek meghódították s monostorok építésével a letelepedés megszilárdulását, az erkölcsök szelídülését támogatták; megmaradtak azoknak, a kik legalább addig, míg a királyi hatalom őket féken tartá, ha saját érdekükből is, jobbágyaikat, alattvalóikat a kisebb rablóktól, rendetlenkedőktől védelmezték."
 
Szeretettel Ölellek Benneteket: Özséb
Gyula, 33. május 24 - augusztus 14.


1